Eltitkolt vágyak
1 fejezet
A próba
Megint, egy újabb titkokkal teli napra ébredtem, ez a nap is olyan keserves lesz, mint amiket ez idáig éltem át, gondoltam magamban miközben kimásztam az ágyból, és elkezdtem készülődni, mert elkésem a próbáról. Megint. Semmi kedvem nem volt semmihez, de elment a srácokhoz, hogy próbáljunk a nagy koncertre. Csak is miatta mentem el. Azért hogy lássam őt!
Elindultam. Mindenki csak rám várt.
-Ruki, te már megint elkéstél!!
-Miért nem tudsz időben ideérni?
Ők csak mondták a magukét én, pedig kábultan néztem, Ő-t! Hogy milyen elképesztően jól néz ki, hogy milyen csodálatosan feszül a két combjára a ruha, és azok az érzéki szemei, ahogyan rám néz, elvarázsol.
-Ruki! Figyelnél ránk is!! Elkezdhetjük végre a próbát?! Baszd meg! Nem akarom a színpadon elcseszni az egészet! –kiáltott rám, Aoi.
Én csak bólintottam egyet s közben Őt néztem, amit csodálatos kecsességgel lép a helyére.
Elkezdtük a próbát. Vagy 3-szor rontottam el a dalt, és a Casiss-ban a szólómmal is akadtak gondok. Pihenőt tartottunk. Beszaladtam az öltözőbe, levert a víz, és ahogyan láttam és éreztem, nem enyhén feltűnő dudor látszódott a nadrágomon keresztül.
-A francba!- kiáltottam el magam.
S ebben a pillanatban belépett az ajtón, Ő, akinek köszönhető a dudor a nadrágomon, azok az élvezettel teli álmok, és mind az a sok furcsaság, ami velem történik, mind az ő hibája.
Ahogy csak tudtam próbáltam takarni, nehogy észrevegye a dudorodó nadrágom. Egyre jobban izzadtam és elkapott egy vágy, amikor leült mellém, és megszólított.
- Ruki.- szólt bársonyos hangján, amibe beleborzongtam
- Igen, Uruha?- remegtem.
- Mond el nekem! Mi baj van? Eddig még soha nem viselkedtél így!- Csodálatos volt hallgatni, ahogyan beszél hozzám. Kidülledt szemekkel néztem az ő csodásan fénylő szemeibe, és egyre inkább lüktettem, egyre nagyobbakat dobbant a szívem, és a nemi szervem egyre inkább kívánkozott felé.- Talán izgulsz a koncert miatt? De hisz sohasem szoktál! Kérlek, magyarázd meg nekem! RUKI! Figyelsz te rám??
Egy darabig csodálkozva, csendben néztem a szemébe, aztán fel állt, de én visszarántottam magam mellé.
-Elmondanád végre?- faggatott ismét.
-Uruha, én…-megfogtam a kezét, hátha egy kis bátorság ömlik majd a kezén keresztül belém. De tévedtem. Semmi nem történt, hát folytattam remegő hangon…-én sz…
-Ruki, Uruha! Vége szünetnek! Nyomás próbálni.
A próba többi részét nehezen, de túléltem.
Abban a pillanatban, ahogy megláttam az ágyam le is dőltem, s elaludtam.
2 fejezet
Az álom
Csörr-csörr
-Haló? Halóó!! Valaki! Szóljon már bele! Te rohadék!- lecsaptam a kagylót.
Ásítottam egy hatalmasat, s a kezem nem a párnámra zuhant, ahogyan szokott hanem…Uruhára. Ott feküdt mellettem, teljes valóban. Abban az édes lila ruhában, ami olyan szexisen feszült a combjaira.
-Hmmm…-hallatszott egy hang.- Csak hogy felébredtél Chibikém. Azt hittem már soha nem kelsz fel.
-Öhmm…-szóhoz sem hagyott jutni.
Meg csókolt. Egy darabig csókolóztunk az ágyon. Egymással szemben térdelve. Lassan levette rólam a pólómat, majd a nadrágomat. Megmerevedtem. Egyre vadabbul csókolóztunk. Már nem bírtam magammal tovább mikor megláttam, hogy Uruha nemi szerve is ugyan olyan hatás alatt van, mint az enyém. Leszedtem róla, a ruhát, s meztelenül csókolóztunk tovább, egyre vadabbul, s vadabbul.
-Uruha!- kiáltottam- Mit művelsz velem?
-Hát, nem is tudom- kacsintott egyet, majd elkezdte puszilgatni a hasam.
Egyre lejjebb és lejjebb haladt!
Eszméletlenül felizgatott, nem bírtam magammal, magamévá kell tennem.
Nem bírtam tovább, érezni akartam őt teljes valójában.
-Ááááhh…- nyögtem fel hangosan. Ráharapott.- Uruha, te vadmacska, mit művelsz?- megpróbáltam végig mondani, úgy hellyel, közzel, sikerült is érthetően elmondanom, de nem vagyok biztos benne, hogy megértette, mert egyre jobban és vadabbul csinálta, én, pedig csak nyögdécseltem, s lihegtem. Ahogyan láttam, ez felizgatja őt. Amikor végzett, egymással szemben térdeltünk, újra. Egy darabig egymás szemében elmélyülve térdeltünk majd végig néztem izgatóan forró és izzadt testén, s megfogtam a csípőét s megfordítottam őt. Durván ráesett hassal az ágyamra. Ismét megfogtam, a csípőét s felhúztam őt.
-Készen állsz, kedvesen?- kérdeztem vágyakkal teli hangon.
Ő csak nyögött egyet, s lehajolt. Én szép lassan behatoltam. Ő gyengéden, felnyögött. Úgy gondoltam, ezek után minek a gyengédség, és úgy sem tudtam volna türtőztetni magam. Teljesen beindultam, s ő egyre hangosabban nyögött, és egyre gyorsabban szuszogott.
Folytattam, ahogyan csak tudtam, nem akartam neki fájdalmat okozni, de nem bírtam tovább. Sikított egyet. Tudtam mit jelent ez. Felnevettem, s ő csak lihegett.
A testéről ömlött a veríték, mint ahogy az enyémről is.
Lefeküdtem mellé…CSÖÖRRR-CSÖÖÖRRR!
Felugrottam!
- A francban! Ezt nem hiszem el!- A tenyeremben temettem, izzad fejemet. Rájöttem! S felkiáltottam!- CSAK EGY ÁLOM VOLT! Belevertem egyet az öklömmel a falba! S ültem tovább az ágyon.
3 fejezet
A koncert
Ma van a koncert napja. Elkezdtem készülődni, összeszedtem magam. Még egy utolsó próbát túl kellett éljek. Elpróbáltunk mindent. Ugyan úgy az öltözőben kötöttem ki. Már késsz volt a frizurám a sminkem és a ruhám is rajtam volt. Leültem a padra, s gondolkodtam. Remegett minden tagom. S megint ő lépett be az ajtón.
- Ruki.
- -Uruha?!
- Izgulsz?
- Nem. Itt másról van szó.
- Mi a baj? Mond el. Kérlek. Talán tudok neked segíteni.
- Uruha, Uruha. Ezen lehetetlen segíteni. De muszáj neked elmondanom. Mert ha nem teszem, megfulladok!
- Mond nyugodtan! Akár mi is az megértem!- s rátette a kezét a combomra!
- Uruha! Lenné az…
- Kezdődik a koncert srácok! Színpadra!
- Majd koncert után, beszélünk! Jó Ruki?
- Rendben! De hol?
- Gyere majd fel hozzám.
- Rendben.
4 fejezet
A sors
A koncert simán ment. Alig vártam hogy végre végezzünk, hogy felmehessek Uruhához.
Vége! Na végre valahára!
Ott hagytam csapot, papot, beültem a kocsiba, és úgy száguldoztam, ahogyan még soha sem!
120-al megyek, és itt egy kanyar! Atyám! Pánikba estem! Most mit tegyek vajon!? Száguldottam tovább, és hirtelen vettem be a kanyart! Karambol! Összeütköztem valakivel. Összetört elöl az üvegem, és persze a kocsim teljes egészében. Vérzett a fejem. Semmi komolyabb bajom nem esett. Kiszálltam hogy megnézzem a másik sofőrnek nem e lett valami súlyos baja. Egy ismerős alak szállt ki az autóból!
-Uruha!- kiáltottam!
Megfordult és az arcát belepte a vér. A mellkasából is ömlött a vér. Odarohantam és elkaptam mielőtt a földre zuhant volna!
- Valaki kérem!! Mentőt!!- kiáltottam, kétségbeesetten,
Uruhára néztem s, sírni kezdtem.
- Kérlek, bocsáss meg nekem! Kérlek!
- Ruki?! Te vagy az? Miért? Miért tetted ezt?
- Én csak hozzád siettem, hogy elmondjak neked valamit! De már semmi értelme!
- Ruki. Meg fogok halni!
- NEM! Uruha! Nem halhatsz meg!
- De igen. Itt a vég. Ennyi volt. Nekem lejárt az időm.
- Nem! Nem mondhatsz ilyeneket! Ne tedd ezt velem Uruha!
- Mi az hogy vele?- már alig tudott beszélni.
- Úgy, úgy értem hogy…URUHA! ÉN SZERETLEK! Ezt próbáltam elmondani neked, de mindig megzavartak mikor összeszedtem a bátorságom, hogy elmondjam! Arra akartalak megkérni, hogy légy az Ukém!!!!
- Ruki!- csak ennyit mondott, s utolsó ereéből az ajkamhoz emelte az övét.
Megcsókolt. A könnyeim csak úgy záporoztak véres arcára, amikor elengedte a nyakam, s a szája levált az enyémről. Jött a mentő. Az én szemöldökömet csak össze kellett varrni. De neki, neki már a temetését szervezték. Egy hét után temették el őt, úgy ahogyan megérdemelte. A temetés után egy nappal, kimentem a sírjához, és zokogtam a záporozó esőben. Sötét volt. Senki nem volt kint a temetőben ilyenkor. Erőt vettem magamon, s előkaptam egy konyhakést.
Szívszaggató fájdalommal búcsúztam el a világtól. A kést a szívembe mártottam, majd a fejfára borulva kinyögtem utolsó szavam: Szeretlek Uruha!
Ezzel vége lett gyötrelmes életemnek. S többé már, nem kell elviselnem a fájdalmat, melyet az eddig viszonzatlan szerelemnek hitt, borzasztó vonzódás szült.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
